III.fejezet

 

A magyarok bejövetele Pannóniába:

Az Úr megtestesülésétől számított háromszázhetvenharmadik évében,Valens császárnak és I.Coelestinusnak,a római egyház pápájának idejében,a világ hatodik korszakában a Szittyaországban lakozó hunok megsokasodtak;egybegyűltek és maguk közül kapitányokat taszították. rendeltek:a Zemény nemzetségbeli Csele fiát,Bélát ennek őseit,Kevét és Kadocsát,az Érd nemzetségből Bendegúz fiát,Attilát,Kevét és Budát;majd elhatározták,benyomulnak a nyugoti tájakra.Kiválasztottak a száznyolc nemzetségből százezer harcost,vagyis minden minden nemzetségből tízezer a többi hunt Szittyaországban hagyván vissza,hogy oltalmazzák ellenségtől széküket és országukat.Bírát is választottak maguk közül egyet,a Torda nembeli Kádár nevezetűt,ki intézze a viszálykodók pereit,fenyítse meg a latrokat és gonosztevőket;mégis,ha a bíró méltánytalan ítéletet hoz,a közösség azt semmivé tehesse,s a hibázó bírát vagy kapitányt akkor teheti le,amikor akarja.Ezt a törvény szokást a hunok,vagyis magyarok,Taksony fia,Géza fejedelem idejéig megtartották.Mielött ugyanis a magyarok megkeresztelkedtek,táborszerte így kiáltott a hírnök szava,így gyűjtötte seregbe a hunokat:

Isten és az egész község szava,hogy ki-ki fegyveresen vagy ahogyan,pontosan megjelensék a megadott helyen,hogy meghallgassa a község parancsát és tanácsait Aki pedig semmibe vette a parancsot és kellő okát nem adta ,szittya törvény szerint kardal vágták ketté,számkivetették vagy irgalmatlanul rabszolgaságba Vétkek és efféle kihágások választották el egyik hunt a másiktól.Hiszen egy atya és egy anya nemzette a hunokat,valamennyit,hogyan mondhatnók hát egyik nemesnek,a másik nemtelennek,ha csak ilyen bűnesetek miatt el nem marasztalták volna.

Akkor egy lélekkel,egy akarattal mind a kapitányok kivonultak Szittyaországból,benyomultak a besenyők,fehér kunok,majd a szuzdaliak,ruténok és a fekete kunok földjére.Továbbhaladva,eljutottak egészen a Tiszáig;körülnéztek ezen a tájon,s egy szívvel azt határozta az egész sokaság,hogy felségeikkel,barmaikkal nem vonulnak tovább.Mert hát feleségestül,sátrastul kocsikon vonultak ki szülötte földjükről.

Abban az időben,

Pannónián,Pamphilián,Phrygián,Macedónián és Dalmácián a sabariai származású,longbárd nemzetségű Macrinus fejedelem uralkodott,Ki hadba jártas férfiú volt;megtudván,hogy a hunok a Tisza fölött megtelepedtek és napról napra pusztítják országát,visszariadt attól,hogy országa szülötteivel támadjon rájuk;elküldte követeit a rómaiakhoz,és tőlük kért segítséget a hunok ellen;mert hiszen a római császár kegyelméből bírta. Mind ama földeket.A rómaiak abban az időben az alemán származású Veronai Detrét a maguk akaratából királyul rendelték maguk fölé;őt kérték,hogy vigyen Macrinusnak segítséget;ez készséges szívvel beleegyezett;itáliai,germán,és más,a nyugati részek mindenféle nemzetéből való seregével elindult. Eljutott Százhalomig,ahol Potentiana városához a longbárdok is gyülekeztek,hogy Macrinusszal tanácsot tartsanak,vajon hol támadjanak a hunokra:átkelvén a Dunán,sátrakban,szállásukon avagy más helyen-e? Míg Detre és Macrinus megtelepedve ekképpen tárgyaltak,tanakodtak,a hunok az éjszaka csöndjében tömlökön Sicambriánál átkeltek a Dunán és kegyetlenül leöldösték macrinus és Detre sersgét,mely a mezőn sátorozott,mert Poteintana városa be nem fogadhatta.Hát e támadás nekikeserítette Detrét,harcba vonult a hunok ellen Tárnokvölgye mezejére;megütközött velük és mondják,hogy népének nagy veszedelmével és romlásával legyőzte a hunokat.A hunok maradékai átfutottak a Tiszán.Száz és huszonötezer hunt öltek meg ama napon,közöttük a csatában Keve kapitány is elesett.Detre és Macrinus népéből kétszáztízezren vesztek oda,nem számítva azokat,akiket a sátrak alatt öltek meg.Látta Detre,milyen milyen nagy veszteség érte népét a csatában,másodnapra az ütközet után Macrinusszal együtt elvonult Tulln városa felé,mely akkor latin város volt és Pannónia nagyvárosai közé számított.Tulln városa Ausztriában van,három állomásnyira Bécstől.

Akkor megértették a hunok,hogy ellenségeik elvonultak,visszatértek a csatatérre és szittya szokás szerint,illendően eltemették társaikat és Keve kapitány holtestét-úgy gondolják-az országút mellé;ott díszes kőbálványt emeltek,azt a helyet,azt a vidéket elnevezték Keveházának.A hunok a csatában a rómaiak lelkületét és fegyveres fölszerelését is alaposan kiismerték,így hát rendbe szedve seregüket,Tullun felé indultak hová ellenségeik gyülekeztek.Mondják,Detre és Macrinus Cezumórig ment elébük,hajnaltól a kilencedik óráig csatáztak,s a rómaiak maradtak alul.Ott Macrinus is elesett,Detrét homlokán sebezte meg egy nyíl,az egész római sereg odaveszett,megfutamodott.Negyvenezer hun veszett ebben a csatában,Béla,Keve és Kadocsa is elesett;testüket elvitték onnan,s az említett helyre,a kőbálványnál,a többi hunhoz temették. Miután a rómaiak serege Cezumórnál szétszóródott,ettől fogva sok esztendeig nem is szedhették össze erejüket a hunok ellen.

Attila magyar királlyá választásárólés győzedelmeiről Az Úr megtestesülése utáni négyszázadik,a magyarok Pannóniába történt bejövetelétől számított huszonnyolcadik esztendőben a magyarok,vagyis a hunok,a rómaiak szokás szerint,egyetértő akarattal királyul emelték magukfölé Attilát Bendeguz fiát,aki előbb a kapitányok közé tartozott;ő pedig öccsét Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tisza folyótól a Donig;magát a magyarok királyának,a földkerekség rémének,isten ostorának neveztette:Attila,isten kegyelméből Bendegúz fia,a nagy Magyor unokája,Engaddi neveltje,a hunok ,médek,gótok,dánok király,a földkerekség ijedelme stb. Attila sötétbarna bőrű,fekete,haragos szemű,hivalkodó járású,szélesmellű volt,hosszú szakállt hordott és módfelett szerelmes természetű volt.Megvetendőnek tartotta,hogy ládában őrizze pénzét;a merészségben mértéket tartott,a harcban ravasz és körültekintő volt;úgy mondták,testében meglehetős erő lakozott.Elhatározásában nagylelkű,fegyvere fényesített,sátra,holmija tiszta volt.Bőkezüsége és közvetlensége miatt szerették a külső nemzetek;módfelett szigorú természetű volt,ezért övéi csodálatosképpen féltek tőle.A földkerekség végéről is özönlöttek hozzá a különböző nyelvű nemzetek,ezeket tőle telhetően,bőkezűségével árasztotta el.Seregével tízezer kaszás szekeret járatott,midenfele gépezeteket és szerszámokat;ezekkel rombolta a városokat,táborokat.Sátrait különböző országok módja szerint szokta elkészíteni;az egyik híres-nevezetes,oly pompás volt,hogy csodálatos módon arany lemezekből állították össze;tetszés szerint szétszedhették és ismét összerakhatták.Ennek oszlopai aranyból készültek,belül üresek voltak,aranykapcsokkal ellátva és hajlataikban drágaköveket helyeztek mesterséggel.Amikor hadba indult,istállója telve volt mindenféle országbeli lóval;igen szerette ezeket,de könnyen el is ajándékozta,ha valakinek ló kellett,úgyhogy olykor lovaglásra magának is maradt egy-kettő.Istállói „patyolattal 6”és bársonnyal ékesültek,királyi nyergei pedig arannyal és drágakövekkel voltak kirakva.Asztala teljességgel aranyból készült.Konyhaedényei szintén aranyból voltak.Csodálatos művű,színaranyból készült ágyát a táborba is magával hozatta.Ezekben és más evilági ponpákban dicsőséges volt Attila,a hunok királya. Az idegen nemzetségeken kívül,serege egymillió fegyveresből állott,úgyhogy mihelyt egy szittya elesett,nyomban másikat állíthatott helyére.Népének páncélja főképpen bőrből készült,de különféleképpen feldolgozott ércekből is.Íjat,éles kopját és derekukra kötött kötött kardot hordtak.Attila királyi pajzsán címert viselt,ez koronás fejű madárhoz hasonlított.Ezt a címert a magyarok Géza fejedelem,Taksony fia idejéig általánosan viselték a seregben amíg a község önmagát kormányozta.

6.Patyolat:Finom,fehér lenvászon.

Sajnos csak következtetni tudok,hogy ezek a népek élhettek itt a mai Lajvér területén,mert régészeti leletek nem bizonyítják. Következtetéseimet is csak a Bátaszék Története:A kezdetektől 1539-ig c.könyvből merítettem. Lajvér patak és mellékvölgyeiben létező települések: Kövesdi patak völgye:Kövesd-Diósvölgy,Ráchegy,Svábhegy,Gibisihegy,Kislajvér Mórágy patak völgye:Hársfavölgy,Ráctemető,Schulteis-köz, Lajvérvölgyön továbbhaladva:Fischteich feletti domb,kurlasz és Öregtemplom-hegy. Apáti patak völgye:Bátaapáti,Palatinca,Börzsöny(Bonyhád) Az itt felsorolt településeket régészeti terepbejárással határozták meg.Sajnos e nagyon sűrűn lakott területek középkori településeiről nagyon keveset tudunk.

Térkép/113 oldal Bátaszék története 1539.ig

Lajvér a XVIII.században magyar falu volt.Amikor a szomszédos Rácok megtámadták,a magyarok a harc közben ezt kiáltották:”Jajvér”.A győztes Rácok úgy hallották”Lajvér” Így keletkezett a falu neve.

Itt felmerül a kérdés,hogy vajon mi volt a neve a Ráctámadás előtt? Talán tényleg Mohának hívták mint ahogy említést tesznek a BÁTASZÉK TŐRTÉNETE A KEZDETEKTŐL1539-ig c.könyvben.

„A Szék-laki út mentén lévő települések” Széktől északi irányba haladt az út a mocsáron át,majd Lajvér körül kapaszkodott fel a löszpart magasabb szintjére,s követte távolról a Sárvíz folyását.Itt az első település a Sárvíz és a Lajvérpatak összefolyása körül Láng vagy Lángfő lehetett s a közelébe feküdt Moha,talán a mai Lajvér helyén. A Cikádori apátság birtokai három nagy koncentrikus körben rajzolhatók be.

Én csak egyről teszek említést.A belső körben a központi birtoktest az apátság székhelyétől 10-15 km sugarú körön belül jött létre.Nem véletlen,hogy itt helyezkedik el az apátsági birtokok fele,hiszen ez viszonylag könnyen ellenőrizhető ,s a szerzetesek számára is naponta elérhető munkaterület volt.Itt helyezkedik el:Szék,Pörböly,Nyék,Farkasd,Uros,Előmál,Székmál,Újfalu,Feked,Al-kéked,Moha,Nána,Lángfő,Ság,Kesztőlc,Ebes és Malomszeg halastó.

Moháról egy hatalmaskodási per kapcsán hallunk 1468/70-es években. Ebben a hatalmaskodási perben hallunk Újfaluról is.

Történt ugyanis Debrenteit ő Nyitra vidék püspöke volt,megvádolták Mátyás királynál,hogy a Nyitra vidékén pusztító zsoldosokkal tart kapcsolatot. Erre a király elvette tőle a püspöksége várait,Vitéz János pedig a helyzetet kihasználva rátette a kezét a nyitrai püspökség birtokaira,s Pannonhalmára is. Így a puszta püspöki címe mellett javadalomként csak a széki monostor maradt számára,legelábbis Vitéz János bukásáig,amikor is Újlaki közbenjárására Szék mellett a szekszárdi monostor kommendáját is megkapta.Ebben az időben tartózkodott,illetve fordult meg Széken is,legalábbis a források számának hirtelen megugrása 1467 vége és 1472 között is ezt mutatja.

Ebben az időszakban az apátsági birtokok jó karban lehettek,s a monostori gazdálkodás is jól működhetett,hiszen 1468.május 26-án Debrentei utasítására a Bodrog megyei alispánok:Lavi Miklós,Azonfalvai János,Kakathi Saudrin fia Dömötör és Besenyői Kis Jakab Barki Mihályt küldték ki Szeremlére,hogy figyelmeztessék László bátai apátot,hogy a Debrentei által jobbágyainak kölcsönadott 9 hordó bort és 70 ökröt kötelesek visszaadni és vissza is szállítani,hiszen ezt azzal a feltétellel kapták.A kölcsön adott bor és szarvasmarha mennyisége egyértelműen azt mutatja,hogy az apátság jó gazdasági pozícióban volt az 1460-as évek második felében,s Debrentei a kölcsön visszaadásának esedékességéről jónak látta jogi úton értesíteni a bátai apátot. Úgy tűnik,még ez év nyarán is Széken tartózkodhatatt,ugyanis Úrnapja(június 16)körül egy nagyszabású hatalmaskodási akciót követett el a „gubernátor 7” és a széki „konvent 8”ösztönzésére és akaratából apátság emberei.A váci „káptalan 9”egyik jobbágyát,az etei származású Sárközi Jánost,aki Etéről Bátára tartott,Széken fegyveres erővel támadták meg,keményen megverték és a nála lévő 80 aranyforintot pedig elvették tőle.

7.Gubernátor:Kormányzó.

8.Konvent:A Magyar református egyház legfőbb kormányzó és végrehajtó szerve.

9.Káptalan:Kat.püspökség,székesegyház stb.mellett működő tanácsadó papi testület.

Az akciót Debrentei officálisai irányították Nagy Benedek és Poharnok Tamás farkasdi,valamint Bych Mihály és Érdi László ebesi tisztartók.Emellett Bajai András,Somogyi Bálint,Kis Lőrinc és Bodor nevű familiárisaik és környező birtokok fegyverforgatására alkalmas férfiai is részt vettek az akcióban.Az oklevél több szempontból is nagyon értékes forrás.Megtudjuk,hogy Debrentei idején mely falvak tartoztak a központi birtoktsthez,illetve azt is,hogy ezek mekkorák,milyen lélekszámúak voltak. Mivel az oklevél név szerint sorolja fel a hatalmaskodásban résztvevő jobbágyokat,az egyes települések gazdasági életéről,társadalmáról is képet alkothatunk.A hatalmaskodási akcióban Székről 49,Moháról 23,Pörbölyről 18,Kesztölcről 67,Lángfőről 19,Újfaluból 25,Mórágyról 41,Ebesről 50,Ságról pedig 62 jobbágy vett részt.Ezek szerint az apátsági birtoktesthez a következő nagyságrendű települések tartoztak:Kesztőlc 430 fő,Ság 390 fő,Szék 350 fő,Mórágy 260,Újfalu 160 fő,Moha 150 fő,Lángfő 130 fő,Pörböly 120 fő.

A váci káptalan képviselője Decsi Jakab Pesti főesperes és váci kanonok Mátyás király elé vitte az ügyet,aki a szekszárdi konventet küldte ki vizsgálat lefolytatására.András szerzetes és a királyi ember 1470.lúlius 17-én meg is jelent a helyszínen,s a panaszt igaznak találták.Ezért Debrentei Tamás cikádori kormányzót és a széki konvent képviselőjét Szék mezővárosából,a szervező officiálisokat pedig gazdatiszti állomáshelyükről Farkasdról és Ebesről idézték meg a bíróság elé 1470.augusztus 1-jére.Az ügy ekkor le is zárult,mert többet nem hallunk róla.

Török kori híd leltek Szokatlan épségben maradt meg az a török időkből származó híd, ami Bátaszék közelében került elő a napokban a föld mélyéből Gallina Zsolt és Hornok Péter régészek szerint a fából ácsolt szerkezet valószínűleg a 1600-as évek elején készült, amikor még javában a hódító iszlám csapatai állomásoztak errefelé. Nem feltétlenül törökök: a félhold harcosai között akkoriban akadtak bőven délszlávok is. Azt is tudjuk, hogy Bátaszéken – Buda elfoglalása után – a hódítók palánkvárat emeltek. A délszláv katonaság által behozott jellegzetes kerámia is előkerült a híd maradványai között. A mintegy tizenkét méter hosszú faszerkezet a Lajvér egykori – később levágott – szalagja felett ívelt át. Összetartására szolgálhatott a nagy számú kovácsolt vasszeg és kisebb ácskapocs. A leletek alapján a híd még a XVII-XVIII. században is fennállt! Úgy tűnik, hogy sorsát tűz pecsételte meg, azaz leégett – a kutatók és az utódok szerencséjére csak részben. Sz.

BORTERMELÉS TOLNA MEGYE DÉLKELETI RÉSZÉN (hektoliterben)

Bátaszék:1558:146,2 Hl       Termés a Szigetvári urbánusok 1559:--                            adatai alapján.

1560:89 1561:--              Magyar adatok Nyékkel együtt 1562:--                        1562-1564:”Tolnenses coluszt” 1563:197,2 Hl

1564:

-- -------------------------------------

1565:-- 1566:1383,1 Hl

Moha:1558:--

1559:12,2

1560:9,5

1561:--

1562:--          Hl

1563:23,8

1564:--

------------------------------------

1565:--

1566:--

Újfalú:1558:8,2

1559:16,4

1560:18,4   Nyírszóval együtt 1562 1561:22,6 Hl 1562:63,6 1563:29,9

1564:29,9

------------------------------------

1565:--

1566:--